Valahova akkor is menni kell ha esik, de sajna már az összes érdekes múzeumot megnéztük, igy shoppingolni indultunk Akihabara-ba.

(Akihabara egy kerülete Tokiónak, becenevét, az Akihabara Elektromos Várostöviddel a második világháború után nyerte el, amikor is háztartási elektronikus eszközök terjedelmes bevásárlóközpontjává, és a háború utáni feketepiaccá nőtte ki magát.Napjainkban Akihabara az úgynevezett otakuk kulturális központja, és bevásárló negyede a számítástechnikai eszközöknek, videojátékoknak, animéknek és mangáknak.)

Pár nappal ezelőtt itt minden gond nélkül sikerült eredeti akkumulátort venni a fényképezőgépemhez, csak levették a polcról és kész.Nem csoda hiszen az itt található hatalmas alapterületű 8-10 szintes áruházak tömve vannak áruval. Minden ami elektronika - anime - játék - makett.

Általában mindenből vagy egy mintapéldány amit meg lehet fogni, ki lehet próbálni. pl egy emelet csak fülhallgatókkal van tele, és minden polcon ott a fertőtlenítő kendő, hogy letöröljük az előző delikvens fülzsirját. 

Ez ott vált igazán érdekessé amikor betévedtünk egy 8 emeletnyi szex shop-ba ..... ott is mindent meg lehet tapogatni.....

Mivel a japánok imádnak karaokézni, mi is kipróbáltuk a Big Echoban. Itt angol dalok is voltak a listán, bár nem tudom hogy ez könnyebség vagy nehezités volt -e nekünk .-)

Fejenként 1000 Yen-t (kb 2500 Ft) fizettünk fél óra bohóckodásért de megérte. Egy picike szobát kaptunk mindjárt a recepció mellett. a fentebbi emeletek is ide tartoztak, igy gondolom több tíz terem lehet ahol nyomni lehet a műsort. Folyamatosan jöttek a helyiek is, pedig még csak délután 4 óra volt.

Pár szaké után biztosan jobban ment volna de így is elboldogultunk. 

(igazából tök király volt!)

további képek: https://goo.gl/photos/tGCV1XfU2aE87uan8

Sajnos pár nap kimaradt a kajálásban tisztítókúra gyanánt, de egyszercsak el jött a nap amikor kipróbáltuk az igazi japán szusit. Egy helyi éttermet választottunk, nem messze a szállástól. Tatamira tett párnákra ültünk a szokásos alacsony asztalhoz. Nem igazán beszéltek angolul de azért kézzel-lábbal megértettük egymást. Meglett az eredménye :-)

Érdekes: itt minden étteremben hoznak jeges vizet estleg hideg/meleg teát. a vizes kancsó ott van az asztalon vagy folyamatosan figyelik a poharat és újratöltenek Ezért nem kell külön fizetni, benn van az árban. 

Az előétel és a tea:

A forró szaké sem maradhat el! 

és akkor együnk:

Asszem a kép magáért beszél :-)

A másik nagy favorit rámen, a japán tésztaleves. 

(búzalisztből készített tésztát, húsból (vagy alkalmanként halból) készült alaplevet tartalmaz, melyet gyakran ízesítenek szójaszósszal vagy miszóval - szójababból/árpából/rizsből készült erjesztett paszta. Feltétként legtöbbször disznóhúst (チャーシュー, csású), szárított tengeri moszatot (海苔, nori), kamabokót, illetve zöldhagymát tesznek rá.)

A lényeg hogy megengedetten lehet szürcsölnyi és felszivni a tésztát, már csak ezért megéri ilyent enni!! 

A harmadik "minden sarkon kapható" étel a tempura.

(A tempura japán étel, palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal, garnélarák, vagy zöldségféle. A bő olajban sütött ételt szójaszósszal, bambuszrüggyel, retekkel, tormával, gyömbérrel fogyasztják.)

további képek: https://goo.gl/photos/yypMnwgmCmEkPU746

Az Edo-kor (江戸時代, Edo dzsidai) vagy Tokugava-kor (徳川時代, Tokugava dzsidai) a japán történelem 1603 és 1868 közötti korszaka, mikor a japán társadalom a Tokugava-sógunátus és az ország háromszáz daimjójának uralma alatt állt. A korszakot gazdasági növekedés, szigorú társadalmi rend, az elszigetelődés politikája, stabil népesség, béke, a busidó eszmény mint a szamuráj identitás része, valamint a művészet és kultúra élvezete jellemezte. Tokugava Iejaszu 1603-ban vette fel a sógun címet, ezzel legitimálva helyzetét, majd Edóban (ma Tokió) új fővárost alapított. A korszaknak Edo bukása után a Meidzsi-restauráció vetett véget 1868. május 3-án.

Az Edo múzeum ezt a korszakot mutatja be. A korszak fontosságát mutatja a múzeum nagyzoló épülete is. 

A kiállitás szinvonalas és kellően interaktiv :-)

A muzeum után barangoltunk még a környéken ahol mindig akad még egy szentély vagy park....... ahol érdekes dolgokat lehet lencsevégre kapni:

vagy éppen a Sumó aréna.

 további fotók : https://goo.gl/photos/3aYwuBdjQboMtc8A8

A szamurájok talán a japán történelem legismertebb alakjai. A 8-12 században a császár hatalma meggyengül, a miközben a földesurak - daimjók - befolyása megerősödik. A szamurájok kezdetben csupán fegyverforgató katonák voltak, ám a Heian-korszak közepén – ezer körül – már csak kiváltságokkal rendelkező, sőt többségében földbirtokkal, vagyonnal bíró felső rétegbe tartozó ősi családok sarjai kerülhettek közéjük. A XII. századra minden daimjó (földesúr) szamuráj volt, és az ország lakossága négy társadalmi szintet alkotott.  A szamurájok alatt a parasztok álltak, velük nagyjából egy szinten a városi kereskedők, kézművesek (polgári elemek) legalul pedig a szolgák, és a leg alantasabb munkákat végző eták álltak. A négy társadalmi réteg közül csak a szamurájok viselhettek fegyvert, csak ők birtokolhattak földeket, csak ők gyilkolhatták büntetlenül az alattuk lévő rétegek tagjait. A szamurájuk egymás közt is szigorú hűbéri láncot alkottak. A föld nélküli szamurájok katonailag szolgálták a birtokos szamurájokat, akik a még nagyobb birtokkal rendelékező szamurájok, a daimjók szolgálatában álltak.

A gyakori belháborúk során a daimjók egymás elleni harcaiban szamuráj seregek csaptak össze egymással. A hadjáratokban győztesek elvették a legyőzött daimjó földjeit, szamurájait pedig vagy kivégezték, vagy felfogadták saját szolgálatukba. A szamurájok erkölcsi kódexét (mondhatni, utólagosan) a Hagakure (jelentése: Levelek alatt) írás fektette le, az út pedig, amit jártak, a „harcos útja”, azaz a busidó. Busi, azaz „harcos”, és dó, azaz „ösvény”. Szamuráj nem lehetett akárkiből, nemesi családba kellett születni ahhoz, hogy valaki szamurájjá váljon. 

A szamurájok kezdetben íjat, később főleg kardokat használtak, de ha az nem volt kéznél, akár egy bambuszbottal is ölni tudtak. A szamurájok elsődleges kötelessége az volt, hogy a hűbérurukat szolgálják, bármi áron, akár a saját életük árán is. Joguk volt ölni, bárkit meggyilkolhattak, de az Edo-korszakban a Tokugava-bakufu már írott szabályokban rögzítette a közrendűekkel szembeni vérontás engedett és tiltott indítékait.

A Heian kornak Minamoto Joritomo, az első teljhatalmú sógun felbukkanása vetett véget. Joritomo ugyanis képes volt arra, amire előtte senki, vagyis képes volt legyőzni az összes riválisát, és uralma alá hajtani Japán összes daimjóját. Miután legyőzte A Taira klánt. székhelyét Kamakurába helyezte (mai Tókió közelébe).

A múzeumban egy magán-gyűjtemény látható, 300-400 éves szamuráj öltözékek és 400 éves kardok. Van angol tárlatvezetés, ahol elmondják, hogy melyik ruha miért olyan, ki viselte, kinek a kardja... stb.

A legjobban védő öltözék a sóguné volt. Minden öltözék 30-35 kg mert apró fémdarabokból áll. 

Átlagosan 140-150 cm magasak voltak, igy hogy nagyobbnak-félelmetesebbnek tűnjenek bajuszt és hatalmas sisakdíszeket hordtak. A díszek fából vannak és könnyen cserélhetőek. A déli országrészben több húst ettek, igy az ottani harcosok nagyobbak voltak. 

A látogatás végén az elmaradhatatlan beöltözés ahol én kölcsönöztem egy szamurájt magamnak egy kép erejéig. :-) 

(de hogy meg tudjam védeni magam azért a wakizashi mindig ott lapul a kimonó alatt!)

további képek: https://goo.gl/photos/rutUYhs4smDcUA8M7

Belevetjük magunkat a városba. Kezdjük az Ueon parkkal és benne sok sok múzeummal. Metróval könnyen ott vagyunk. A Park hatalmas de a cseresznyefa-virágzásról sajnos lemaradtunk. Útközben 10 éves forma iskolás lányok szólítanak meg, hogy válaszolnánk egy két kérdésre, honnan jöttünk, hogy tetszik Japán... segítettünk az angol háziban :-)

A Természet- és Tudománymúzeum hatalmas. 5 emelet hatalmas termek mozgólépcsők. Érdekes, hogy minden nagyobb intézményben van lezárható esernyőtartó, ötletes dolog!

Sajnos a kiállítások felépítése és tartalma valahogy nem a mi ízlésünk, pedig látszik, hogy rengeteg a belefektetett energia.    

Délután már szemerkél az eső de még bókászunk a parkban:

További fotók : https://goo.gl/photos/semyc1DeiNVKW5Ba7

http://www.japan-guide.com/e/e3019.html

Úgy döntöttünk, hogy akklimatizálódás képpen csak valahova a közelbe megyünk, igy a választás a buddhista Sensō-ji Templomra esett amit 25 perce sétával elértünk. Közben nézelődtünk, fényképeztünk, próbáltuk magunkba szívni Japánt. 

Szerintem minden országnak van egy jellegzetes szaga amit az ember szeret vagy nem. Japánnak hársfaillata van. Minden aprónak tűnik a mi méreteinkhez képes, apró emberek, apró házak, kicsi kocsik, még a szemetesautó is fele akkora mint otthon. 

A legtöbb japán buddhista a sintó vallást is gyakorolja, mivel a kettő közül egyik sem követel kizárólagosságot. Az imahelyek is jól megférnek egymás mellett, a buddhista Templom az Asakusa kegyhely mellett található. A csendes utcáról egy nyüzsgő emberekkel teli térre jutunk ahol hatalmas a tolongás. Iskolás csoportok, helyi és külföldi turisták tolakodnak hogy láthassanak - fényképezhessenek. 

Nekünk is sikerül lencsevégre kapni néhány tradicionális japán ruhát viselő helyit.

Sajnos a buddhista templomot éppen restaurálják, igy nem tudtunk megnézni de a gyomrunk jelezte az ebédidőt igy kerestünk egy kajáldát a bazársoron ahol sor került az első igazi japán kosztra ami rántott sertés husi és rák volt reszelt káposztával és rizzsel (a többi beazonosíthatatlan). Asszem a pálcika nem az én műfajom, de azért megoldottam!

Az ebéd után bazársor ami kicsi más mint amire számítottunk. Hiányoznak a giccses gésás hűtőmágnesek és szamurájos kulcstartók. 

A nap még "megmásztuk" a Skytree-t amely egy adótorony, amelyet 2012. májusban nyitottak meg a nagyközönségnek. 634 méteres magasságával ez a legmagasabb mesterséges alkotás Japánban, egyben a világ legmagasabb szabadon álló tornya (és második legmagasabb épülete) is. Mi csak a 350-ig mentünk fel a lifttel ami 200m/min gyorsasággal repített a magasba. 

Az nagy utazás a Budapestre való feljutással kezdődött május 7-dikén, vasárnap. Reggel 9kor indulás hogy a délután 4-es repülőt elérjem. A MÁV nehezít, vonatpótló Dombóvárig. A vonaton a kalauz megkér, hogy segítsek megbírságolni 2 iráni diákot, mert ő nem ért szót velük, otthon, édes otthon...

Emirates-el utazunk, nagyon jó választás volt. Gyorsan dolgoznak, segítőkészek, pillanatok alatt beszállunk és csodák csodája mindenkinek elfér a csomagja a fejünk felett. Van hely, kényelmes az ülés.   

A légikísérők vegyes nemzetiségűek, sok-sok nyelven beszélnek, hogy szót értsenek az utasokkal. A kaja finom és rengetegszer kínálnak inni, ha külön odamész kérni, akkor még egy kis rágcsát is hozzádvágnak.

Ránk is fér ez a gondoskodás, mert Dubai-ig 5:20 perc az út, ott várunk 3 órát a következő gépre, majd 9:55 perc Tokióig. Ezt szinte végigalszom, mert már hulla vagyok. Időben érkezünk. Tokióban délután 5 óra, otthon hétfő délelőtt. 

Kötelező adminisztráció a reptéren, 2 papír, ujjlenyomat, fénykép és már be is léphetünk az országba. Matricát kapunk az útlevélbe, ami jelzi hogy turisták vagyunk. Erre szükség van ahhoz, hogy megkapjuk a 3 hetes turista vonatbérletet ami előre megvettünk otthon. Sorbanállás, papirkitöltés (de minek amikor ott van minden előre???) végülis megkapjuk a papír alapú bérletet, indulhatunk a városban. 

1 órás vonatút, kényelmes pontos tiszta vonat. onnan metróval tovább. Hatalmas csomagjainkkal alig tudunk felpréselődni mer este 9-kor TELE VAN a metro. Eltévedünk, egy állomással tovább mentünk. Nem értjük,hiszen ki is volt írva külföldiül is, másnap jövök rá, hogy aznap az egyik állomás köztes állomás be volt zárva, igy máshol volt a harmadik megálló. A taxis nem hiénáskodott, negyed óra alatt megérkeztünk a szállásra és fizettünk kb 4000 ft-nak megfelelő jen-t.

A szálláson beszélnek angolul, gyorsan becsekkolunk. A szoba pici, 2X1,7m közös WC/fürdőt nehéz lesz megszokni, de lényeg hogy rendben megérkeztünk, ITT VAGYUNK JAPÁNBAN! :-D 

Megkezdtem a visszaszámlálást.

Készülődöm. JAPÁN-ba. És OROSZORSZÁG-ba. :-) :-D :-) :-D

A gondolat már éve óta motoszkál a fejemben, 2016-ban eldöntöttem, hogy elindulok, de a tényleges szervezkedést csak februárban kezdtük el. Mert hogy nem egyedül megyek, kedves barátaim csatlakoznak hozzám és együtt barangoljuk be Japánt. Onnan egyedül folytatom vizen, földön, levegőben. 

Igazából most - hogy már sok minden elintéződött - kezdem csak felfogni és elhinni hogy mindez meg fog történni. Elindulok hogy megtapasztaljak két olyan országot amelyek mindig is nagyon érdekeltek. 

2017 Május 7-dikén megkezdődik a nagy kaland!