Először is pár szóban transz-szibériai vasútvonalról:

A Transzszibériai vasútvonal egy oroszországi vasúti fővonal, a Föld leghosszabb vasútvonala. A személyforgalomba bevont teljes hossza 9288,2 km. Ebből 1777 km (19,1%) esik a vasútvonal európai, 7512 km (80,9%) a vasútvonal ázsiai szakaszára. A Transzszibériai vasútvonal széles nyomtávú (1520 mm), kétvágányú, teljes hosszán villamosított.

A vasútvonal építését 1891. május 31-én Vlagyivosztokban Nyikolaj Alekszandrovics trónörökös, a későbbi II. Miklós cár jelenlétében kezdték. A teljes vaspálya 1901. november 3-ra készült el, amikor a keleti és nyugati irányból haladó építők találkoztak.

Ha az ember egy seggel végigüli akkor kicsivel több mint 6 napjába telik az út Moszkva és Vlagyivosztok között. Én 2 hetet szántam erre az útra, pontosan megtervezve a megállókat. Az interneten megvettem a vonatjegyeket ahol pontosan meg kellet adni hogy hol akar az ember ülni (aludni). Ulan-ude, Irkutszk, Novosibirsk, Omsk, Jekatyeringburg és Moszkva volt betervezve. Vlagyivosztokból 3 napi vonatozásra van Ulan-ude. Felszálláskor mindenki megkapja az ágynemű huzatot lezárt zacsiban. Az ágynemű az ágyakon/plcokon egy matrac, párna és pokróc. Az út alatt sokat alszom, igazából semmi mást nem lehet csinálni az olvasáson és alváson kívül. Bámészkodni is unalmas, mert a nyir és fenyőerdőkön kívül nem látni semmi mást. ..Az utasok cserélődnek, néha pár prics üres, igy kényelmesebben elférünk és az ember mindjárt vidámabb, hogy nem kell valaki más ágyán ücsörögnie, mert enyém a felső ágy de ott nincs annyi hely hogy felüljek, igy ha kajálni szeretnék, meginni egy teát vagy ücsörögni, akkor valamelyik alsó szomszéd ágyára ülök, de ez itt nem zavar senkit. Forró viz mindig van, szabadon lehet tölteni. Reggelire, ebédre, vacsorára a zacskós-dobozos leves itt a sláger, az étkezőkocsi kaja 1000-1500 rubelért túl drága lenne a 3ad osztályon utazóknak. 

Bár a város pályaudvara és környéke elég lehangoló volt, de megérkezésemet egy fickó - aki mindenképpen el akart fuvarozni a taxián - feldobta azzal hogy miután megtudta, hogy magyar vagyok egy Attila! felkiáltás hangzott el a szájából és egy lándzsát tartó harcost utánzott :-) utána bőszen mutogatta a térképen, hogy a várostól nem mesze van valami ahova menjek el. Sajnos végül nem jutottam el, de mint kiderült ez UNESCOs projekt keretében megvalósult korhű hun város lenne ahol a nomádok életét mutatják be. Nem igazán tudom, milyen mert azon kivül hogy nekiállnak az megvalósitásnak semmilyen más infót nem találtam a neten. 

Ulan-Ude, 1936-ig Verhnyeugyinszk (Верхнеудинск), város Oroszország kelet-szibériai részén a Burjátföld fővárosa. A város mai nevének jelentése burját nyelven Vörös Ude ahol az Ude a várost átszelő folyó neve. Ugyinszkoje települését 1666-ban portyázó kozákok alapították, mint téli szálláshelyet. 1678-ban már mint cölöpvárat tartották nyilván, az orosz kozák csapatok fontos támaszpontja volt a keleti terjeszkedés idején. 1775-ben kapott városi jogokat és címert. Ez a majd fél milliós város a Bajkál keleti és Kelet-Szibéria központja.

Legfőbb turisztikai látványossága a Lenin-fej amely a legnagyobb a világon (igy a Guiness rekorder) 42 tonnás, 7,5 méter magas bronz szobor a főtéren áll. 

 A látványosságok sora ezzel ki is fújt volna hacsak nem lenne egy II. világháborús emlékmű, amely tetején egy tank látható.

Máfél nap Ulan-ude-ban. Este indulok tovább hogy másnap reggelre Irkutszkba érjek!

További képek: https://goo.gl/photos/yHiDrcAoqh5smxby9

Vlagyivosztokban léptem be a Oroszorszország területére amely a világ legnagyobb területű állama a maga 17 075 480 (becsült) km²-ével. Majdnem kétszer beleférne Kanada vagy USA, Magyarországnál több mint 180-szor nagyobb.

Maga a város nem rég óta létezik, 1860-ban hoztak itt létre katonai őrhelyet először, amelyet Vlagyivosztoknak neveztek el. A név jelentése: uralkodj Keleten.

A város látványosságai is a háborúkhoz, hősökhöz, katonákhoz kapcsolódnak. A főtéri emlékmű a az első világháború hősi hallottjai emlékeztet. 

 Nem messze onnan egy  S- 56 tengeralatjáró belsejét nézhetjük meg. 

Aztán ott van még az erőd a dombtetőn ahonnan jól rálátni a tengere. Ez régen katonai támaszpont volt, most múzeum. 

És ezzel ki is fújt a látványosságok sora, indulat hat nagy utazás, előttem van még 9288 km Moszkváig!

további képek : https://goo.gl/photos/5nHFvLh5EKEDPhmW7

Korlátozott idő és internethozzáférés miatt jöjjön csak egy képes összefoglaló a 3 napos kompozásról Japánból Oroszországba majd az utána következő 3 napos vonatozásról Vlagyivosztokból Ulan-Ude-ba.

Megszünt a privát szféra, a kompon nincs hozzáférhető áramforrás, a vonaton is 30-an osztozunk egy konnektoron. Néha még térerő sincs nemhogy HSDPA vagy esetleg wifi. A vonaton zuhanyzó sincs, mindenki a kétes kinézetű wc-ben tisztálkodik ahogy tud, meg ahogy akar.....

Az embernek maradnak a saját gondolatai, meg egy kis Rejtő amig tart a telefon aksija! :-)

https://goo.gl/photos/C5z8jsGxVUfctxds9

A kiotói utolsó óráinkat a kajálásnak szenteltük, megkóstoltunk mindenfélét a piacon. Mi túléltük, az osztrigák nem.

Utolsó közös állomásunk Hirosima. 

Itt mindenkinek adok egy percet hogy elgondolkozzon az itt történteken..........................................!

Ez nem lehet elégszer felemlegetni, mert ilyennek és hasonlónak soha többé nem szabadna megtörténnie!

https://www.youtube.com/watch?v=A_KU7r8cka8

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A halál emlékén kivül vannak azért más, csodálatos látnivalók is Hirosimában. A közeli Miyajima szigetén több száz éves csodaszép templomokat találtunk és egy vizben álló torii kaput.

A vadállatok itt is szabadon kószálnak. És az szarvasok sem félnek tőlük.

A szentélyekhez szerencsére kevesebben másznak fel 

És amikor a viz visszavonul

akkor összegyüjtik az ebédrevaló kagylót

 további képek : https://goo.gl/photos/D47VycS6AVR8F6zy7

A 13. nap kimarad a blogból, mint a 13. emelet a amerikai hotelekben :-) mert ez nap szinte egészében az ajándékvásárlásról szólt Oszaka 2,6 km hosszú bevásárlóutcáján. 

Ez a nap a természeté volt, a "káprázatos Sagano Bambuszerdő"-t látogattuk meg. Igazából semmi extra nincs benne, csak csomó-csomó bambusz és az ezt bámuló még több turista. Itt hallottunk pár magyar szót is.

Az erdőtől 15-20 perc sétára található a Arashiyama Majom park. Itt szabadon élő japán makákó-kat lehet látni eléggé testközelből. Persze ajánlják, hogy 3m távolságot tartson az ember és ne nézzen a szemükbe. De a turista agyatlan, próbálkozik simagatni és etetni. Ezért az összetűzéseket megelőzendő külön etetőketrec van ahol almával-mogyoróval etetik a majmokat. Nem csoda ha eszükbe se jut az erdőben kószálni. 

további képek : https://goo.gl/photos/zbrQU8crMyhheFNh6

Ha Japán akkor szamurájok és nindzsák jutnak az eszünkbe. Mi is izgatottan vártuk ezt a napot amikor 2,5 óra utazás után elérkezünk Iga városába ahol a legenda szerint az egyik nindzsa iskola működött. Itt meg kell jegyezzem 3x szálltunk át 5 perces átszállási időkkel, a legrövidebb átszállási idő 2 PERC volt és csont nélkül megvolt mind! De vissza Iga-hoz. Eljöttünk, hogy megnézzük a múzeumot és a nindzsa show-t!

Már a vonaton látszik, hogy itt minden a nindzsákról szól! 

A múzeum felé sétálva belebotlunk a várba. Színvonalas szamuráj öltözékek kiállításának ad otthont, sajnos teljesen fényképezhetetlen módon. 

Tovább haladva elérjük az uticélt de meglepetésünkre a Ninja múzeum egy szimpla ház.

És mint kiderül a tárlatvezetés pedig annyi, hogy elmutogatják, hogy hova tudtak elbújni, hova rejtették a fegyvereket, iratokat. (mindezt japánul, mi a feliratokból tájékozódunk)

 Rövidesen az is kiderül hogy a show-ért külön fizetni kell és felvétel egyáltalán nem készíthető.

Rájövünk, hogy ez nem is akkora veszteség, mivel a show kb fél óra és abból áll hogy pár ember hadonászik karddal vagy kézi-kaszával, aztán imitálnak némi küzdelmet ami alatt a filmekből jól ismert suhogás szól a hangszórókból amikor egy kardsuhintás történik.

Teljesen csalódottan és lehangoltan utazunk haza, valahogy nem erre számítottunk.

további képek: https://goo.gl/photos/ZAx1xoCX4GZVbou99

Kiotóban mindenképpen részt akartunk venni egy teaszertartáson, de ezek általában délután keződnek igy a délelőttöt városnézéssel töltöttük. A Nijo kastélyt néztük meg ami az 1600-as években épült és a Tokugawa Sógunátus rezidenciájául szolgált. Többször porig égett majd újraépítették és a kiotói császári palotából is hoztak ide épületeket, a herceg rezidenciáját. 

Több vizesárok veszik körül, és hatalmas vastag falakkal védték a benne lakókat. Érdekessége a "fülemüle padló" amely mindenkit megakadályoz abban hogy hangtalanul beosonjon az épületbe. Folyamatosan hallani lehetett a nyikorgást ahogy haladtunk rajta, ami inkább tényleg madarak csicsergéséhez hasonlított.  

A teaszertartásra délután 3ra foglaltunk időpontot. Többen is voltunk, a 3 másik résztvevő az Egysült Királyságból. A ceremóniát egy egyetemista lány mutatta be, egy teát felszolgált aztán utána részletesen elmagyarázta, hogy mit miért csinált és mi is megkeverhettük a saját teánkat. 

A teához Maccsa teaport haszáltunk ami a teaceremóniákhoz való.

A legmagasabb minőségű tea Kyoto környékén terem, de a különböző teaföldeken egy trükköt alkalmaznak. Egy hónappal a szüretelés előtt teljesen lefedik az ültetvényeket. Így a teacserjéket árnyékban nevelik, ezáltal lassabban nőnek, mint a közönséges teacserjék, és magasabb lesz a theanin-tartalmuk (ez az anyag aminosav). Egy természetes reakció következménye mindez. Mivel nem kap megfelelő mennyiségű napfényt, a természet ellenreakcióba lép. A növények elkezdenek nagyobb mennyiségű klorofilt adagolni a leveleikbe, ekkor kapja meg sötétzöld színét.

Izesités nélküli tea ize inkább a fűre és a halra emlékeztetett mintsem a mi teánkra. (bár szerintem itt mindennek hal ize van.)

további képek: https://goo.gl/photos/bgEa5S9cCCErPxRZ8

Kiotó a régi császári főváros, de megérkezésünkkor az az első benyomásom, hogy itt nagyobb élet van minta a jelenlegi főbárosban. Külföldi és helyi turisták özönével találkozunk, ami Tokióban nem volt jellemző. A várost belengi a történelem, sógunok, gésák és tea. 

Több mint kétezer templom található a városban, legnagyobb számban a buddhista templomok, mintegy ezerhatszáz templom, valamint négyszázra teszik a kisebb- nagyobb sintó szentélyeket, emellett rengetek palota, zen kertek és sok új építésű modern épület is megtalálatók a macshiják mellett. A leghíresebb japán templomok itt találhatóak, igy az első napunkat mi is erre szántuk, hogy párat felfedezzünk belőlük.

Az első a Mjósindzsi templomkomplexum volt

Ez kb ötven kisebb templomot foglal magába a főtemplom körül. Amíg pár templom látogatható, addig a legtöbb be van zárva a közönségnek. A látogatók mégis szabadon felfedezhetik a templomok udvarait és útjait. A komplexum sok szempontból hasonlít a Daitokudzsi templomhoz. A Rinzai-féle zen buddhizmusban Mjósindzsi a főtemploma a Mjósindzsi iskolának, ami több, mint háromezer templomot foglal magába és a legnagyobb zen templomnak nevezi magát. A Mjósindzsit 1337-ben alapították, amikor a császár lemondott és a villáját zen templommá alakíttatta át.

Másfél órában telt amíg fő csapáson átsétáltunk. Gyönyörű.

A kövezkező állomás a Rjóan-dzsi (Ryōan-ji) azaz a  Csendes Sárkány kertje ami a sziklakertjéről nevezetes. A Rjóan-dzsi templom a Zen szekta Rinzai ágának Mjósindzsi iskolájához tartozik.

A kert kareszanszui stílusban épült. 30 méter hosszú kelet-nyugati irányban, és 10 méter észak-déli irányban. Nincsenek benne fák, csak 15 különféle méretű, szabálytalan alakú, mohával körülvett szikla, melyeket naponta elgereblyézett fehér kavicsos homokágyban rendeztek el. A kicsi fehér kavicsokon elhelyezett különféle méretű sziklák öt csoportot alkotnak, amelyek mindegyike öt, három, kettő és három sziklából áll. A kert 15 szikláját úgy helyezték el a fehér kavicsokon, hogy a látogatók egyszerre csak 14-et láthatnak közülük, bármely szögből nézik is a kertet. A legenda szerint csak az láthatja az utolsó, láthatatlan sziklát a lelki szemeivel, aki mély zen meditációban eljut a lelki megvilágosodásra.

Hát mi nem láttuk meg, de ez nem is csoda, hiszen hatalmas a nyüzsgés, elmélyülésre nincs lehetőség se ezért,se pedig azért mert indultunk tovább az Aranypavilonhoz. Kicsit illúzió-romboló volt, hogy amikor a pavilonhoz értünk mint a marhákat, úgy tereltek, hogy haladjunk. De csak sikerült pár szép képet készíteni.

A Kinkakudzsi (az Aranypavilon temploma, közkeletű nyugati neve Aranytemplom, hivatalos neve 鹿苑寺, Rokuondzsi, ’Szarvaskert-templom’) a zen buddhizmus rinzai szektájának sókokudzsi ágához tartozó templomkomplexum, amelynek csupán a főépülete a Kinkaku vagyis az Aranypavilon. 12. századi arisztokratanyaralóból a 3. Asikaga sógun (Muromacsi-bakufu) kívánságára alakították palotává, majd templommá a 14. század végén. Egyes épületei többször leégtek, utoljára 1950-ben maga az Aranypavilon is: egy háborodott diák felgyújtotta, ám 1955-ben felépítették a pontos mását. A tóparton álló, 12,5 méter magas Kinkaku földszintje a Heian-kori (794–1185) palotaépítészet (sinden-zukuri), első emelete a szamurájház-építészet (buke-zukuri), második emelete pedig a zen építészet (soin-zukuri) remeke, az emeletek falait aranyfólia borítja, s a tetejét díszítő aranyozott bronzfőnixszel együtt.

Hazafelé még útba ejtettük Fusimi Inari-t hiszen ott laktunk 10 perc sétára tőle. 

A Fusimi Inari-nagyszentély (伏見稲荷大社, Fusimi Inari taisa, Hepburn-átírással: Fushimi Inari taisha) az egyik legnagyobb sintó szentély a kiotói Inari-hegy lábánál. Imacsarnokához két út vezet, összesen körülbelül 10 000, cinóbervörösre festett torii vagyis szentélykapu alatt, mely utóbbiak páratlanul festői kontrasztot alkotnak a föléjük nyúló japán cédrusok zöldjével. Az országban több mint 30 000, Inarinak, a gabonaistennek ajánlott szentély van, a Fusimi Inarit ezek központjának tekintik. Eredetileg 711-ben épült, jelenlegi főépülete 15. század végi.

A 10 ezer kaput nem jártuk végig de rendesen megküzdöttünk pár turista nélküli képért. 

Ide még sokszor visszatértünk, hiszen a templomból kilépve hosszú bazársor kínálja a szuveníreket.  

további képek: https://goo.gl/photos/yrR6iY3Hr3JN1Pm1A

Letelt a Tokió-ra szánt egy hetünk felkerekedtünk hát újabb tájakat megismerni. Az tervek alapján a Fuji felé vettük az irányt és meg sem álltunk a hegy lábáig. (az utazásról majd később külön posztban mesélek - bár a shinkanzenre csak később került sor)

A szállásunk remek helyen volt Fudzsikavagucsiko városban, az ablakból láthattuk a hegyet - az első napon mert utána mintha ellopták volna, csak hatalmas felhők voltak a helyén. A másik előnye a szállásnak, hogy minden szobához saját fürdő és wc tartozott, ez a fajta magány itt nagy kincs!

A Fuji egy 3716 méter magas jelenleg alvó vulkán. Az utolsó kitörése 1707-ben volt. Volt egy kis reményünk, hogy csúcs-támadásra kerül a sor, de weblapról hamar kiderült, hogy a hegy még le van zárva. Mi azért nekiindultunk és felbuszoztunk a 5dik állomásra ahonnan a gyalogtúrák szoktak kezdődni. Ez 2305m-en van. kb 5 fok volt és szél. De a kilátás gyönyörű lefelé és fölfelé is egyaránt!

Délután hogy elüssük a hegymászásra szánt időt valamivel elmentünk séta hajókázni a közeli Kavagucsi tó-ra.

Következő  nap reggel indulás tovább Kiotóba, Japán Vasutaknak hála először vissza Tokióba 4 óra és onnan már csak röpke másik 3 óra Kiotó és mire a szállásra elvergődünk. De hát nekünk MÁV-on edződött utazóknak ez meg sem kottyan. 

további képek itt: https://goo.gl/photos/8snka1GAgiGZGwN3A

Az első uticélunk a Tokió-torony volt.

(1958-ban adták át rádió-, távközlési és kilátótorony-ként. 333 m-es magasságával a világ egyik legmagasabb acél tartószerkezete, és Japán második legmagasabb mesterséges építménye. A tornyot az Eiffel-torony ihlette (annál 11 m-rel magasabb). )

Zojo-ji templom a torony tőszomszédságában fekszik, igy azt is meglátogattuk.

Ebéd után a Császári palotát céloztuk meg. már másodszorra mert pénteken be volt zárva. Egyébként is csak a kertet lehet megnézni, magában az épületben a Császár lakik, le van zárva a látogatók elől.

A kert elég nagy 1-2 órát elkótorogtunk benne. Belépéskor mindenkinek adnak egy műanyag lapocskát amit vissza kell adni kilépéskor. Igy tudják, ha valaki bent maradt zárás után. 

A palota 1888-ban épült de a világháború alatt lerombolták, később ugyanabban a stílusban rekonstruálták. 

A hatalmas vastag várfalak lenyűgöző látványt nyújtanak. 

És ilyen a kilátás a palota füvéről:

további képek : https://goo.gl/photos/kH99oydetqTH48Wu6