Kiotóban mindenképpen részt akartunk venni egy teaszertartáson, de ezek általában délután keződnek igy a délelőttöt városnézéssel töltöttük. A Nijo kastélyt néztük meg ami az 1600-as években épült és a Tokugawa Sógunátus rezidenciájául szolgált. Többször porig égett majd újraépítették és a kiotói császári palotából is hoztak ide épületeket, a herceg rezidenciáját. 

Több vizesárok veszik körül, és hatalmas vastag falakkal védték a benne lakókat. Érdekessége a "fülemüle padló" amely mindenkit megakadályoz abban hogy hangtalanul beosonjon az épületbe. Folyamatosan hallani lehetett a nyikorgást ahogy haladtunk rajta, ami inkább tényleg madarak csicsergéséhez hasonlított.  

A teaszertartásra délután 3ra foglaltunk időpontot. Többen is voltunk, a 3 másik résztvevő az Egysült Királyságból. A ceremóniát egy egyetemista lány mutatta be, egy teát felszolgált aztán utána részletesen elmagyarázta, hogy mit miért csinált és mi is megkeverhettük a saját teánkat. 

A teához Maccsa teaport haszáltunk ami a teaceremóniákhoz való.

A legmagasabb minőségű tea Kyoto környékén terem, de a különböző teaföldeken egy trükköt alkalmaznak. Egy hónappal a szüretelés előtt teljesen lefedik az ültetvényeket. Így a teacserjéket árnyékban nevelik, ezáltal lassabban nőnek, mint a közönséges teacserjék, és magasabb lesz a theanin-tartalmuk (ez az anyag aminosav). Egy természetes reakció következménye mindez. Mivel nem kap megfelelő mennyiségű napfényt, a természet ellenreakcióba lép. A növények elkezdenek nagyobb mennyiségű klorofilt adagolni a leveleikbe, ekkor kapja meg sötétzöld színét.

Izesités nélküli tea ize inkább a fűre és a halra emlékeztetett mintsem a mi teánkra. (bár szerintem itt mindennek hal ize van.)

további képek: https://goo.gl/photos/bgEa5S9cCCErPxRZ8