A szamurájok talán a japán történelem legismertebb alakjai. A 8-12 században a császár hatalma meggyengül, a miközben a földesurak - daimjók - befolyása megerősödik. A szamurájok kezdetben csupán fegyverforgató katonák voltak, ám a Heian-korszak közepén – ezer körül – már csak kiváltságokkal rendelkező, sőt többségében földbirtokkal, vagyonnal bíró felső rétegbe tartozó ősi családok sarjai kerülhettek közéjük. A XII. századra minden daimjó (földesúr) szamuráj volt, és az ország lakossága négy társadalmi szintet alkotott.  A szamurájok alatt a parasztok álltak, velük nagyjából egy szinten a városi kereskedők, kézművesek (polgári elemek) legalul pedig a szolgák, és a leg alantasabb munkákat végző eták álltak. A négy társadalmi réteg közül csak a szamurájok viselhettek fegyvert, csak ők birtokolhattak földeket, csak ők gyilkolhatták büntetlenül az alattuk lévő rétegek tagjait. A szamurájuk egymás közt is szigorú hűbéri láncot alkottak. A föld nélküli szamurájok katonailag szolgálták a birtokos szamurájokat, akik a még nagyobb birtokkal rendelékező szamurájok, a daimjók szolgálatában álltak.

A gyakori belháborúk során a daimjók egymás elleni harcaiban szamuráj seregek csaptak össze egymással. A hadjáratokban győztesek elvették a legyőzött daimjó földjeit, szamurájait pedig vagy kivégezték, vagy felfogadták saját szolgálatukba. A szamurájok erkölcsi kódexét (mondhatni, utólagosan) a Hagakure (jelentése: Levelek alatt) írás fektette le, az út pedig, amit jártak, a „harcos útja”, azaz a busidó. Busi, azaz „harcos”, és dó, azaz „ösvény”. Szamuráj nem lehetett akárkiből, nemesi családba kellett születni ahhoz, hogy valaki szamurájjá váljon. 

A szamurájok kezdetben íjat, később főleg kardokat használtak, de ha az nem volt kéznél, akár egy bambuszbottal is ölni tudtak. A szamurájok elsődleges kötelessége az volt, hogy a hűbérurukat szolgálják, bármi áron, akár a saját életük árán is. Joguk volt ölni, bárkit meggyilkolhattak, de az Edo-korszakban a Tokugava-bakufu már írott szabályokban rögzítette a közrendűekkel szembeni vérontás engedett és tiltott indítékait.

A Heian kornak Minamoto Joritomo, az első teljhatalmú sógun felbukkanása vetett véget. Joritomo ugyanis képes volt arra, amire előtte senki, vagyis képes volt legyőzni az összes riválisát, és uralma alá hajtani Japán összes daimjóját. Miután legyőzte A Taira klánt. székhelyét Kamakurába helyezte (mai Tókió közelébe).

A múzeumban egy magán-gyűjtemény látható, 300-400 éves szamuráj öltözékek és 400 éves kardok. Van angol tárlatvezetés, ahol elmondják, hogy melyik ruha miért olyan, ki viselte, kinek a kardja... stb.

A legjobban védő öltözék a sóguné volt. Minden öltözék 30-35 kg mert apró fémdarabokból áll. 

Átlagosan 140-150 cm magasak voltak, igy hogy nagyobbnak-félelmetesebbnek tűnjenek bajuszt és hatalmas sisakdíszeket hordtak. A díszek fából vannak és könnyen cserélhetőek. A déli országrészben több húst ettek, igy az ottani harcosok nagyobbak voltak. 

A látogatás végén az elmaradhatatlan beöltözés ahol én kölcsönöztem egy szamurájt magamnak egy kép erejéig. :-) 

(de hogy meg tudjam védeni magam azért a wakizashi mindig ott lapul a kimonó alatt!)

további képek: https://goo.gl/photos/rutUYhs4smDcUA8M7