Először is pár szóban transz-szibériai vasútvonalról:
A Transzszibériai vasútvonal egy oroszországi vasúti fővonal, a Föld leghosszabb vasútvonala. A személyforgalomba bevont teljes hossza 9288,2 km. Ebből 1777 km (19,1%) esik a vasútvonal európai, 7512 km (80,9%) a vasútvonal ázsiai szakaszára. A Transzszibériai vasútvonal széles nyomtávú (1520 mm), kétvágányú, teljes hosszán villamosított.
A vasútvonal építését 1891. május 31-én Vlagyivosztokban Nyikolaj Alekszandrovics trónörökös, a későbbi II. Miklós cár jelenlétében kezdték. A teljes vaspálya 1901. november 3-ra készült el, amikor a keleti és nyugati irányból haladó építők találkoztak.
Ha az ember egy seggel végigüli akkor kicsivel több mint 6 napjába telik az út Moszkva és Vlagyivosztok között. Én 2 hetet szántam erre az útra, pontosan megtervezve a megállókat. Az interneten megvettem a vonatjegyeket ahol pontosan meg kellet adni hogy hol akar az ember ülni (aludni). Ulan-ude, Irkutszk, Novosibirsk, Omsk, Jekatyeringburg és Moszkva volt betervezve. Vlagyivosztokból 3 napi vonatozásra van Ulan-ude. Felszálláskor mindenki megkapja az ágynemű huzatot lezárt zacsiban. Az ágynemű az ágyakon/plcokon egy matrac, párna és pokróc. Az út alatt sokat alszom, igazából semmi mást nem lehet csinálni az olvasáson és alváson kívül. Bámészkodni is unalmas, mert a nyir és fenyőerdőkön kívül nem látni semmi mást. ..Az utasok cserélődnek, néha pár prics üres, igy kényelmesebben elférünk és az ember mindjárt vidámabb, hogy nem kell valaki más ágyán ücsörögnie, mert enyém a felső ágy de ott nincs annyi hely hogy felüljek, igy ha kajálni szeretnék, meginni egy teát vagy ücsörögni, akkor valamelyik alsó szomszéd ágyára ülök, de ez itt nem zavar senkit. Forró viz mindig van, szabadon lehet tölteni. Reggelire, ebédre, vacsorára a zacskós-dobozos leves itt a sláger, az étkezőkocsi kaja 1000-1500 rubelért túl drága lenne a 3ad osztályon utazóknak.
Bár a város pályaudvara és környéke elég lehangoló volt, de megérkezésemet egy fickó - aki mindenképpen el akart fuvarozni a taxián - feldobta azzal hogy miután megtudta, hogy magyar vagyok egy Attila! felkiáltás hangzott el a szájából és egy lándzsát tartó harcost utánzott :-) utána bőszen mutogatta a térképen, hogy a várostól nem mesze van valami ahova menjek el. Sajnos végül nem jutottam el, de mint kiderült ez UNESCOs projekt keretében megvalósult korhű hun város lenne ahol a nomádok életét mutatják be. Nem igazán tudom, milyen mert azon kivül hogy nekiállnak az megvalósitásnak semmilyen más infót nem találtam a neten.
Ulan-Ude, 1936-ig Verhnyeugyinszk (Верхнеудинск), város Oroszország kelet-szibériai részén a Burjátföld fővárosa. A város mai nevének jelentése burját nyelven Vörös Ude ahol az Ude a várost átszelő folyó neve. Ugyinszkoje települését 1666-ban portyázó kozákok alapították, mint téli szálláshelyet. 1678-ban már mint cölöpvárat tartották nyilván, az orosz kozák csapatok fontos támaszpontja volt a keleti terjeszkedés idején. 1775-ben kapott városi jogokat és címert. Ez a majd fél milliós város a Bajkál keleti és Kelet-Szibéria központja.
Legfőbb turisztikai látványossága a Lenin-fej amely a legnagyobb a világon (igy a Guiness rekorder) 42 tonnás, 7,5 méter magas bronz szobor a főtéren áll.
A látványosságok sora ezzel ki is fújt volna hacsak nem lenne egy II. világháborús emlékmű, amely tetején egy tank látható.
Máfél nap Ulan-ude-ban. Este indulok tovább hogy másnap reggelre Irkutszkba érjek!
További képek: https://goo.gl/photos/yHiDrcAoqh5smxby9
