Úgy döntöttünk, hogy akklimatizálódás képpen csak valahova a közelbe megyünk, igy a választás a buddhista Sensō-ji Templomra esett amit 25 perce sétával elértünk. Közben nézelődtünk, fényképeztünk, próbáltuk magunkba szívni Japánt. 

Szerintem minden országnak van egy jellegzetes szaga amit az ember szeret vagy nem. Japánnak hársfaillata van. Minden aprónak tűnik a mi méreteinkhez képes, apró emberek, apró házak, kicsi kocsik, még a szemetesautó is fele akkora mint otthon. 

A legtöbb japán buddhista a sintó vallást is gyakorolja, mivel a kettő közül egyik sem követel kizárólagosságot. Az imahelyek is jól megférnek egymás mellett, a buddhista Templom az Asakusa kegyhely mellett található. A csendes utcáról egy nyüzsgő emberekkel teli térre jutunk ahol hatalmas a tolongás. Iskolás csoportok, helyi és külföldi turisták tolakodnak hogy láthassanak - fényképezhessenek. 

Nekünk is sikerül lencsevégre kapni néhány tradicionális japán ruhát viselő helyit.

Sajnos a buddhista templomot éppen restaurálják, igy nem tudtunk megnézni de a gyomrunk jelezte az ebédidőt igy kerestünk egy kajáldát a bazársoron ahol sor került az első igazi japán kosztra ami rántott sertés husi és rák volt reszelt káposztával és rizzsel (a többi beazonosíthatatlan). Asszem a pálcika nem az én műfajom, de azért megoldottam!

Az ebéd után bazársor ami kicsi más mint amire számítottunk. Hiányoznak a giccses gésás hűtőmágnesek és szamurájos kulcstartók. 

A nap még "megmásztuk" a Skytree-t amely egy adótorony, amelyet 2012. májusban nyitottak meg a nagyközönségnek. 634 méteres magasságával ez a legmagasabb mesterséges alkotás Japánban, egyben a világ legmagasabb szabadon álló tornya (és második legmagasabb épülete) is. Mi csak a 350-ig mentünk fel a lifttel ami 200m/min gyorsasággal repített a magasba.