Az nagy utazás a Budapestre való feljutással kezdődött május 7-dikén, vasárnap. Reggel 9kor indulás hogy a délután 4-es repülőt elérjem. A MÁV nehezít, vonatpótló Dombóvárig. A vonaton a kalauz megkér, hogy segítsek megbírságolni 2 iráni diákot, mert ő nem ért szót velük, otthon, édes otthon...

Emirates-el utazunk, nagyon jó választás volt. Gyorsan dolgoznak, segítőkészek, pillanatok alatt beszállunk és csodák csodája mindenkinek elfér a csomagja a fejünk felett. Van hely, kényelmes az ülés.   

A légikísérők vegyes nemzetiségűek, sok-sok nyelven beszélnek, hogy szót értsenek az utasokkal. A kaja finom és rengetegszer kínálnak inni, ha külön odamész kérni, akkor még egy kis rágcsát is hozzádvágnak.

Ránk is fér ez a gondoskodás, mert Dubai-ig 5:20 perc az út, ott várunk 3 órát a következő gépre, majd 9:55 perc Tokióig. Ezt szinte végigalszom, mert már hulla vagyok. Időben érkezünk. Tokióban délután 5 óra, otthon hétfő délelőtt. 

Kötelező adminisztráció a reptéren, 2 papír, ujjlenyomat, fénykép és már be is léphetünk az országba. Matricát kapunk az útlevélbe, ami jelzi hogy turisták vagyunk. Erre szükség van ahhoz, hogy megkapjuk a 3 hetes turista vonatbérletet ami előre megvettünk otthon. Sorbanállás, papirkitöltés (de minek amikor ott van minden előre???) végülis megkapjuk a papír alapú bérletet, indulhatunk a városban. 

1 órás vonatút, kényelmes pontos tiszta vonat. onnan metróval tovább. Hatalmas csomagjainkkal alig tudunk felpréselődni mer este 9-kor TELE VAN a metro. Eltévedünk, egy állomással tovább mentünk. Nem értjük,hiszen ki is volt írva külföldiül is, másnap jövök rá, hogy aznap az egyik állomás köztes állomás be volt zárva, igy máshol volt a harmadik megálló. A taxis nem hiénáskodott, negyed óra alatt megérkeztünk a szállásra és fizettünk kb 4000 ft-nak megfelelő jen-t.

A szálláson beszélnek angolul, gyorsan becsekkolunk. A szoba pici, 2X1,7m közös WC/fürdőt nehéz lesz megszokni, de lényeg hogy rendben megérkeztünk, ITT VAGYUNK JAPÁNBAN! :-D